Magyarországon szabadtéri keresztek állításáról a középkor óta beszélhetünk. A keresztek nagy részét fogadalomból vagy hálából emelték, esetleg régi szerencsétlenségek emlékeként.
Az út menti és temetői feszületek a régi falusi nép életében jelentős szerepet játszottak, évente több alkalommal is felkerestek őket. Mindenszentekkor egyénileg, áldozócsütörtök hetében hétfőn, kedden és szerdán körmenetben mentek a keresztekhez imádkozni. Ilyenkor az emberek, papjuk vezetésével, kereszttel és lobogókkal harangzúgás közben egyik kereszttől a másikig haladva megkerülték a határt.
Ennek a 3 napnak a neve is mutatja a népi szokást: keresztjáró napok.
A nép meghatározott célokkal emeltetett kereszteket. Pinkamindszenten is találkozhatunk ilyen keresztekkel.
A faluba érkezvén találjuk azt a keresztet, amit a mai napig Göller Lászlóné (Pálffy Anna) gondoz, aki édesanyjától, Pálffy Ignácné Bognár Máriától vette át a gondoskodás és emlékezés hagyományát. A családi történet szerint egy házaspárnak nem született sokáig gyermeke, a gyermekáldás végül megérkezett, született egy csöppség, aki csecsemő korában eltűnt, majd nem sokkal később kosarával együtt megtalálták a családi ház lépcsőjén. Ennek emlékére állíttatta a Bognár család a keresztet az 1800-as években, hálát adva a Jóistennek.
A mészkőből készült keresztet 20 évvel ezelőtt újították fel.
Úrnapja a legünnepélyesebb hitvallás, az Egyházhoz tartozás kifejezésének alkalma. Útvonalán 4 oltárt állítottak a 4 égtáj felé, ott felolvastak egy-egy, az Eucharisztia alapításáról szóló szentírási részt, majd szentségi áldást adtak. Az körmenet egyben oltalomkérés is volt a természeti csapások, ill. háborúk ellen. Pinkamindszenten a négy égtájnak megfelelően négy keresztnél voltak az állomások, később a távolság miatt házak előtt álltak meg (Nagy István háza, a Tűzoltó Szerház, a Heigli család háza, Pálffy család háza, Puskás család háza).
A házak elé sátrat állítottak, aminek gyertyánfából volt a 4 (esetenként 6) oszlopa, amit a férfiak szekerekkel hoztak a házak elébe, és fáradságos munkával állítottak össze. Ebben helyeztek el egy asztalt, egy oltárt, egy feszületet és szent képeket, amelyek az Utolsó vacsorát, Krisztus megkoronázását és a Mennybemenetelt ábrázolták. Gyertyákat gyújtottak, az evangéliumokból olvastak, imákat mondtak és énekeltek. Terítőkkel és vázákban friss virágokkal is díszítették az alkalmi sátrakat. A körmenet megszervezése az egyházközségi elnök dolga volt. Utoljára Nagy János vezetésével tartottak körmenetet.