„…az erdő a Pinka mellett kezdődik a hídnál, ahol a Mindenszentek temploma van…”

Régészeti nyomok tanúsága szerint a Kövi dűlőn neolit, rézkori és kelta település volt található, valamint egy római villa. A Kissásom-Nagysásom pedig római villa, avar- és Árpád-kori telep maradványait rejti. A patakhoz közel eső részeken előkerült nagy mennyiségű vassalak jelenléte és koncentrálódása intenzív vasfeldolgozásra utal. A Mindszenti és Csencsi patakok teraszán őskori telepnyomok utalnak az egykor itt élőkre. A Mindszenti patakon átívelő középkori fahíd maradványok arra engednek következtetni, hogy az 1600-as évek elején vörösfenyőből, a 18. század végén pe­dig kocsonyás tölgyből ácsolták a szerkezetet. A középkori malom két kerekét a Pinka vize hajtotta már 1556-ban. 1563-ban 70 forintért eladták. 1645-ben a molnárt a körmendi kapitány elhurcolta. 1651-ben a németújvári Batthyány uradalom birtokaként már négykerekű a szerkezet. 1657-ben a malom ismét üresen állt, mert a molnárt ez esetben egy körmendi katona megtámadta az országúton, megsebesítette, így ő elhagyta az épületet.

1221-ben, amikor a Ják nembeli Chepanus (Csépán) bán fia, István belépett a szentgotthárdi ciszter monostorba és bevitte magával a családi vagyon reá eső részét, leírták annak határait. Ekkor jegyezték fel, hogy „…az erdő a Pinka mellett kezdődik a hídnál, ahol a Mindenszentek temploma van…”

A település 1297-ben a monyorókeréki (ma Eberau) vár tartozéka volt. 1457-től a pornói uradalomhoz tartozott, melynek földesura a pornói ciszterci monostor apátja volt. A 16. században birtokoltak itt az Erdődyek, Draskovicsok, a győri püspök; a 17. században a malom a németújvári ura­dalomhoz tartozott. Az újkorban az Esterházyak és a Lichtenstein hercegek voltak a földesurak. 1652-ben Kansich Fülöp Pornóból Batthyány Ádámnak írott levelében beszámolt arról, hogy a mindszentiek megüzenték neki; elhagyják a falut a beszállásolt katonák miatt, akik teljesen szegénnyé tették őket. Búzájukat ugyanis a lovaiknak adják, sőt még a malomba is beszállásolták magukat, amit ez előtt még sohasem tettek meg.

Rá két esztendőre, 1654-ben Mind­szent falu a megyéhez fordult panasszal, miszerint a körmendi németek erőszakkal elfoglalták s lekaszálták rétjeiket, lehetetlenné téve ezzel az állataik tartását. (Magyar-török háború – 1526–1718.)

A századfordulón az Osztrák–Magyar Monarchia gazdasági prosperitása a községet kedvező helyzetbe hozta. A község virágkorát élte a Batthyány család alatt, több mint 800 fős lakosságával, vendéglőivel, malmával, vasútállomásával, iskolájával. Körjegyzőségi székhely volt: Nagysároslak (Moschendorf), Lovászad (Luising), Vasalja, Németbükkös (Deutsch Bieling, ma Szentkút (Heiligenbrunn) településrésze) tartozott hozzá.

A második világháború utolsó áldozata az akkor 16 éves Orbán Anna, akit gránátszilánk talált el és elvérzett 1945. április 13-án.

A trianoni békeszerződést követő vonzáskörzet elvesztése, a második világháború utáni vasfüggöny, az urbanizáció, a körzetesítés a községet folyamatosan sorvasztotta el, mára 156 fő a lakosság száma.

Az infrastruktúra kiépítése későn kezdődött, a vízhálózat kiépítésének befejezése az 1990-es évek elején történt meg. Ezt követte a földgázhálózat megépítése. A településtől nyugat­ra 2004. május 1-jén került sor a Pinkamindszent-Szentkút átkelőhely meg­nyitására, majd a határellenőrzés a Schengeni egyezményhez való csatlakozással 2007-ben megszűnt. A falu központjában lévő utak megújultak, és egy körforgalom is létesült. Északi irányba, ma a Nagysároslakra menő úton megközelíthető Szentpéterfa és Szombathely is a csipkézett határvonal mentén.

A településen élők a környező városokban (Körmend, Szombathely), Ausztriában és a Pinkamenti Agrár Kft-ben és a Biovéd Kft-ben dolgoznak. A házak udvarait és a település közterületeit tisztán tartják, elvétve tartanak állatokat és foglalkoznak kiskerttel. A közlekedés a megszüntetett vasútvonal hiányában és a ritka buszjáratok miatt nehézkes, sokan így egészséges életet él­nek, hiszen kerékpárral és gyalogosan közelítik meg a szomszédos településeket. A település korszerkezetére jellemző, hogy a 30–60 éves aktív generáció létszáma a legmagasabb, őket követik a 60 év felettiek, és a gyermekek lélekszáma a legkevesebb. A település mélyen vallásos közössége katolikus. A népi és vallásos hagyományokból sokat megőriztek a szocializmus ideológiai elnyomása alatt is. Egykori iskolája ebben a rendszerben szűnt meg, az apróságok napjainkban Szentpéterfán és Körmenden tanulnak.

A lakosság nyitott szívű és vendégszerető, családcentrikus és a közösség erejében hívő emberekből áll.

Ezt bizonyítja, hogy a település mérete ellenére, és a múlt hagyományait tiszteletben tartva működik több mint 130 éves Önkéntes Tűzoltó Egylete. Integrált Közösségi és Szolgáltató Teret tart fenn, Kultúrházát és annak környezetét folyamatosan fejleszti, újítja. Önkormányzata nagy gondot fordít arra, hogy a települést ért negatív külső hatásokat ellensúlyozza, élhető és vidám falut irányítson. Működik falugondnoki szolgálat, az orvosi-, szociális- és védőnői ellátás biztosított.